Többnyelvű gyermekem jól nevelt vagy neveletlen?


Az idegennyelv oktatásban is egyre nagyobb szerepet kap a szorosan vett nyelven kívül nemcsak az adott kultúra, hanem a szociokulturális elemek figyelembe vétele. Ezek azok a részletek, amelyek hiánya okozza, hogy egy másik országban, pontos nyelvtani tudással és jó szókinccsel is kerülhetünk furcsa helyzetekbe, vagyis valami más történik, mint amire számítottunk. Egy többnyelvű gyerek előtt tehát nemcsak az a feladat áll, hogy lehetöleg magas szinten sajátítson el különböző nyelveket, hanem az is, hogy ismerje és megfelelően használja az egyes nyelvekhez tartozó viselkedési és interakciós stratégiákat, tehát valóban otthon legyen minden nyelven.

Miközben egy egynyelvű személy esetén a nyelv és annak szociokulturális háttere szerves egységet alkot, a többnyelvűeknél ez is egy dinamikus rendszert képez. Ráadásul amíg nyelvet akár egy személytől is is el lehet sajátítani, a szociokulturális jellemzőket a közösségtől tanuljuk, az egyénnek a saját közösségével folytatott interakcióját megfigyelve. Persze itt is az inputok mennyisége és minősége a mérvadó, tehát a többnyelvű gyerek több nyelv egyidejü elsajátítása esetén is azokat a szociokulturális elemeket fogja inkább sajátjának érezni, amellyel gyakrabban van kontaktusban. Így fordulhat elő például, hogy:

Egy egymással nagyon hangosan társalgó kultúrából érkező gyerekek hazalátogatva az autóbuszon már egy másik nyelven, amelyikben egy halkabb társalgási mód az elfogadott, továbbra is nagyon hangosan beszélnek és feltűnően mutogatnak.
Vagy egy közvetlenebb nyelvhasználatot megengedő kultúrából hazatérve ismét nyelvet váltva ugyan, de tegeződve fordulnak egy számukra ismeretlen idősebb személyhez.

Minél magasabb a gyerek nyelvi szintje, a környezet ösztönszerűleg annál erősebben bünteti, ha ezeket a szociokulturális normákat nem tartja be. Ha akcentussal beszél, vagy nyelvtani hibákat ejt, hibás szókincset használ, akkor ugyanez a környezet általában megengedőbb szokott lenni.

Mit tehetünk ilyen esetben? Nyugodtan felhívhatjuk a gyerekek figyelmét arra, hogy itt ez nem szokás és mik a helyi normák. Ezek az alkalmak ugyanis kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy beszéljünk ezekről a különbségekről, hiszen ezek ismerete nagyon fontos. Sok esetben ugyanis un. íratlan szabállyal állunk szemben. Akkor szoktuk a jól nevelt kifejezést használni, amikor valaki jól ismeri ezeket a normákat és aszerint viselkedik. Ugyanaz a jól neveltség azonban egy másik kultúrában neveletlenséget is jelenthet. Arra érdemes tehát törekedni, hogy gyerekünk minden környezetben az ott elvártak szerint reagáljon. Felesleges “udvariaskodnia” közvetlenül társalgó kultúrákban, és beszélgethet hangosan, sőt mutogathat is, másokban. Ez jelenti azt, hogy rendelkeznek interkulturális kompetenciával. Ennek kifejlődése pedig csakis tudatos tanulási folyamat eredménye lehet.




 .