Rangsoroljunk-e a nyelvek között?


Britta Hufeisen elmélete a többnyelvűek nyelvelsajátításának 5 alaptényezőjét különbözteti meg. Ezek közül ma az érzelmi faktorral foglalkozom behatóbban.
Ugye emlékeztek még az iskolában arra a kedvenc tanárotokra, akinek a tantárgyát különösen megszerettétek és az átlagnál jobb jegyet is szereztetek belőle? Tanulmányok igazolják, hogy érzelmileg pozitív környezetben nagyobb hatékonysággal tanulunk. Így van ez a többnyelvű gyerek esetében a nyelvekkel is.
Fontos tehát, hogy pozitívan álljunk minden nyelvhez, amelyikkel a gyerek kapcsolatban van. Nyilvánvaló, hogy kialakul különbség attól függően is, hogy például melyik nyelvet hallja a gyerek gyakrabban. De az is fontos, hogy nyelvileg igényesen megformált mondatokkal forduljunk gyerekeinkhez és olvassunk nekik, stb.

Amivel azonban szintén nagyon sokat segíthetünk neki, az a mai témánk, az érzelmi hozzáállás, tehát, hogy a nyelvünkkel kapcsolatban ne legyen negatív élménye. De hogyan érhetjük ezt el? Elsősorban azzal, hogy hagyjuk hibázni. Ha nem helyesen mond valamit, akkor anélkül, hogy megjegyeznénk, hogy már megint rosszul mondta, stb.,ismételjük el a mondatát helyesen, mintha misem történt volna.

Pl: -Mikor elmennek a vendégek?

- Hogy mikor mennek el a vendégek? Nem tudom…

Ha bántó megjegyzéseket teszünk a hibáira, akkor egy idő után inkább nem szólal majd meg az adott nyelven.Ha nem jut eszébe egy szó, inkább pótoljuk ki, vagy ha másik nyelvből hozott szót használt a mondatában, akkor is járjunk el ugyanilyen helyesbítő módon. Hiszen bármit is mond, azon már törte előzőleg a fejét.Tehát ha abban a pillanatban megadjuk neki a választ, akkor az jobban belé fog ivódni. A szókincs gyorsabban nő, a nyelvtani hibák sajnos ellenállóbbak, általában ismételten felbukkannak, hiszen azok mögött más mechanizmusok rejtőznek.

A nyelvtanulási folyamat egyébként soha nem zárul le, egynyelvűként is egy életen át tanulunk, gondoljunk akár a szaknyelvi vagy irodalmi szövegekre, mindig akadhatunk új szóra, kifejezésre. A többnyelvűeknél ez ugyanígy van, de mivel hozzájuk az inputok ráadásul egyidejűleg különböző nyelven érkeznek, nagy valószínűséggelaz egyes nyelveket tekintve fáziskésésben lesznek a szókincset tekintve. (Ez nyelvenként értendő, hiszen összességében az összes nyelvükön magasabb lehet a szókincsük az egynyelvűekénél. ) Persze tudatos munkával ezen is lehet segíteni. Gondoljunk csak a többnyelvű írókra, Zrínyi Miklóstól Bodor Ádámig.

Ha tehát a gyereknek megadjuk a pozitív érzelmi támogatást a saját nyelvünkre vonatkozólag, akkor legyünk olyan nagyvonalúak, hogy ne rontsuk el a többi nyelv pozícióját se. Soha ne tegyünk semmilyen pejoratív megjegyzést semmilyen nyelvvel kapcsolatban, amelyikkel a gyerek kapcsolatban van. S persze ne engedjük meg másoknak se, hogy a miénkkel ezt tegye.

Használjuk tehát természetesen a saját nyelvünket a gyerekkel, persze ha esetleg azt kérné, hogy egy egyéb nyelvű meséskönyvből olvassunk fel neki, akkor azt is megtehetjük, így fogja megtanulni tőlünk, hogy mi sem zárkózunk el más nyelvektől.




 .