Mert ha úgyis csak nyáron megyünk?


Egy barcelonai anyuka mesélte a minap, hogy 8 éves lánya kis barátnője, akivel a magyaron kívül még egyéb közös nyelveik is vannak, azzal az indokkal kívánt inkább egy másik nyelven társalogni, hogy szerinte nem fontos magyarul beszélni, hiszen Magyarországra úgyis csak nyáron mennek.

De hogyan is állunk egy nyelv értékének meghatározásával? Nagyon elterjedt az a nézet, hogy annál fontosabb egy nyelv, minél többen használják, de az sem árt, hogy minél gazdagabb ország nyelve legyen. De vajon vannak-e ezen kívül egyéb olyan kritériumok, amelyek az értékelésben még számottevők lehetnek?

Az első két említett tényezőn túl mutat például, hogy valóban minden nyelv számít, hiszen mindegyik a világnak egy új szempontból való értelmezését nyújtja. Az egyikben az idő faktorok árnyaltabbak, a másikban a dolgok helye, fekvése kap nagyobb hangsúlyt, etc., a sajátos kifejezések metafórái által pedig valóban újabb és újabb szempontból csodálkozhatunk rá környezetünkre vagy magára az életre. Az a lehetőség, hogy különböző nézőpontokból láthatjuk ugyanazokat a dolgokat, serkenti a kreativitásunkat és tulajdonképpen szabadságunkat erősíti az által, hogy innentől kezdve már választhatunk, hogy melyiket, vagy melyikeket érezzük sajátunknak. Tehát függetlenül attól, hogy egy nyelv praktikus-e vagy sem, magában hordozza ezt az értéket, a világ új felfedezését.

Egy másik előnyt pedig maga a nyelvtanulás nyújt. Hiszen amikor tanulunk, akkor nem csupán az információt sajátítjuk el, hanem annak a módját is, ami által azt sikerült megtanulni. Tehát maga a tanulási folyamat emelkedik ki értékként, ami azt jelenti, hogy minden egyes nyelvtanár vagy nyelvet átadó személynek a módszertani tudása hozzájárul a további nyelv elsajátításának a sikeréhez, és nemcsak az idegennyelv oktatókra gondolok, hanem az anyanyelvet tanítókra is. A módszer is hozzájárul a sikerhez. Felnőtt nyelvtanulóknál néha előfordul, hogy arról számolnak be, hogy nem emlékeznek már a szófajokra, tehát nem világos számukra például az ige és a főnév közti különbség. Ez az anyanyelv elsajátításában fellelhető hiányosság komoly hátrányt okoz a további nyelvek megtanulásánál. Vagyis minél magasabb szinten birtoklunk egy nyelvet, annál nagyobb eséllyel indulunk a következőnél, minél jobban beszélünk kettőt, annál könnyebb dolgunk lesz a harmadikkal és így tovább.

De kulturálisan is vannak különbségek arra nézve, hogy milyen módon sajátítjuk el az anyanyelvünket. Hogy például a beszélt nyelvnek van-e inkább dominanciája egészen az iskolakezdésig, és a csoportos interakciókon van-e a hangsúly, vagy viszonylag korán bekerül a könyv a nyelvelsajátítás folyamatába és a csoportos interakcióban való részvétel másodlagos. Tovább is lehetne folytatni ezt a sort, de csak azt kívántam kiemelni, hogy az ilyen típusú tényezők is hatással vannak a következő nyelvek tanulási folyamataira. Mindezt összefoglalva tehát minden nyelv értékes, hiszen új nézőpontokat nyújt, a tanulásban pedig nem csak az a fontos, hogy mit tanulunk, hanem az is, hogy hogyan és milyen hatékonysággal.



 .